A pillanat, amikor az ember rálépett a stúdiópadlóra
Ugye te is láttad már azokat a kommenteket, hogy „jó, jó, de azt a holdra szállást valójában Hollywoodban forgatták le!”? Vagy hogy „az amerikai zászló lobog, pedig a Holdon nincs is szél!” – és itt már jön is a nevetés. Mert persze, mi más is lehetne a magyarázat, mint az, hogy a NASA rábízta a huszadik század legfontosabb történelmi eseményét egy… filmrendezőre?
És nem is akármilyenre. Hanem Stanley Kubrickra, a Ragyogás, és a legendás 2001: Űrodüsszeia atyjára. Igen, ő az, aki annyira precíz volt, hogy egy jelenet miatt képes volt újraépíttetni egy fürdőszobát 17-szer, és csak akkor volt elégedett, ha a szőnyeg mintája pontosan tükrözte a karakter mentális állapotát.
Szóval, ha valaki stúdióban megrendezné a holdra szállást, akkor az nyilván Kubrick lenne. Mert ki más?
A konteó, amit annyira szeretünk, hogy már-már sajnáljuk, hogy nem igaz
Az egész történet onnan indult, hogy az emberek elkezdték piszkálgatni a NASA-felvételeket. Hol vannak a csillagok az égen? Miért lobog az a zászló? Miért nincs árnyék a holdkomp alatt? És miért olyan gyanúsan filmszerű az egész?
A válasz egyszerű: mert 1969-ben még senki nem látott ilyet élő adásban. Ráadásul a videó minősége – hát… volt már szebb VHS is egy kilencvenes évekbeli lagziban. Ez pedig tökéletes táptalajt adott az összeesküvés-elméleteknek.
És mivel a 2001: Űrodüsszeia egy évvel korábban jött ki, és annyira jól nézett ki, hogy még ma is letesszük tőle a hajunkat, a konteógyárosok rákaptak: mi van, ha a NASA nem is vállalta a kockázatot, hanem inkább megkérték Kubrickot, hogy rendezze le az egészet, jó fényekkel, szép szögből, hadd szóljon.
A kisfiú Apollo 11-es pulóverben – vagy csak egy véletlen?
És akkor jött A Ragyogás. Ott van az a híres jelenet, amikor Danny kisfiú egy pulóverben bóklászik a hotelben – egy Apollo 11 USA feliratú pulóverben. Nem, ez nem véletlen, mondják a konteóhívők. Ez Kubrick rejtett vallomása, hogy ő tényleg megrendezte a holdra szállást, de nem beszélhet róla. Hát, ha valaha is bűntudata lett volna, biztos egy Stephen King-adaptációban üzenné meg a világnak.
Sőt, a szoba száma, ahová Danny bemegy – 237 – állítólag a Hold Földtől való távolságára utal (mérföldben persze, nem kilométerben, ne bonyolítsuk túl). Bár az valójában 238 ezer, de na, hát a részletek nem szoktak zavarni senkit, aki már egyszer elkötelezte magát egy jó kis konteó mellett.
A nagy Kubrick-hallgatás – mert a csend mindig gyanús
Kubrick természetesen soha, de tényleg soha nem mondott semmit arról, hogy lenne bármi köze a NASA-hoz. És hát ugye, ha nem tagadja, az is gyanús. Ha pedig tagadta volna, az még gyanúsabb lett volna. Így végül a konteó abszolút önfenntartóvá vált: ha beszél, az a baj, ha hallgat, az a baj.
Aztán 2015-ben előkerült egy „interjú”, amelyben egy Kubrick-hasonmás elmondja, hogy tényleg ő csinálta az egészet. Csak hát a videó egy francia paródiafilm része volt. Ez persze nem zavart sokakat: a net már régen eldöntötte, mi az igazság.
Miért szeretjük annyira ezt a hülyeséget?
Talán azért, mert annyira jól hangzik. Adott egy zseniális, titokzatos rendező, egy történelmi esemény, egy titkos háttérhatalom, és egy csipetnyi filmes utalás. Kell ennél több? Ez a konteó olyan, mint egy jól megírt forgatókönyv: el lehet benne veszni, találgatni, elemezni, újra nézni a Ragyogást és stoppolni a képkockákat.
És közben jól érezzük magunkat. Mert ez nem olyan összeesküvés-elmélet, amitől tényleg félnünk kell. Ez inkább egy nagy közös játék. Egy alternatív történelem, ahol a Holdra nem egy rakéta vitte az embert, hanem egy rendezői instrukció: „És… most lépj!”.
De komolyan: tényleg megrendezte?
Nem. Nem rendezte. A holdra szállás valóban megtörtént. Az asztronauták valóban ott voltak, valóban hazahoztak kőzeteket, és a világ valós időben követte az eseményeket. A Szovjetunió, amely egyébként tutira lebuktatta volna Amerikát, ha kamu lett volna az egész, hallgatott. Mert tudták, hogy igaz.
De valljuk be: jó játék elhinni pár percre, hogy a holdra szállás valójában csak egy jól bevilágított stúdióban történt. És hogy Kubrick ott állt a kamera mögött, kezében a forgatókönyvvel, és azt mondta Armstrongnak: „Na most mondd, hogy ez egy kis lépés az embernek…”
Kiemelt kép: Unsplash