A világ tele van generációs különbségekkel, netes szlengekkel, mémekkel.

Ezek olyan kulturális utalások, amelyek néha már annyira beépültek a hétköznapi beszédbe, hogy észre sem vesszük, milyen jelentésrétegeket hordoznak.

Egyre gyakrabban hallani például a „crush„, a „cringe” vagy a „boomer” szót — néha poénból, máskor kicsit gúnyosan, de sokszor egyszerűen csak úgy, minden különösebb cél nélkül.

De vajon:

• Mi valójában a boomer jelentése?
• És miben más a boomer szleng jelentése?
• Illetve ki az a boomer generáció?

Mémkultúra, popkultúra és a generációk közötti szakadék: nem is olyan egyszerű kérdések ezek.

Úgyhogy lazulj el, és nézzük meg együtt, honnan jönnek ezek a kifejezések, hogyan használják őket, és mit mondanak rólunk — meg a világról, amiben élünk.

A „boomer” eredete, avagy a boomer generáció

A „boomer” szó a „baby boomer” rövidítése, ami eredetileg demográfiai fogalom.

Azokra az emberekre használták, akik az 1946 és 1964 közötti években születtek, közvetlenül a második világháború utáni időszakban, amikor világszerte (különösen az USA-ban és Nyugat-Európában) megugrott a születésszám.

Innen is a név: bébibumm (vagy angolul baby boom).

Ez a generáció egy olyan korszakban nőtt fel, amikor a gazdasági fellendülés, a hagyományos családmodell és az ipari fejlődés volt a meghatározó. A legtöbbjük stabil munkahelyet talált, saját házat tudott venni, és olyan világban éltek, ahol nem volt még internet — viszont volt bakelitlemez, Trabant, Beatlestől a fonográfig ívelő popkultúra, és viszonylag kiszámítható életút.

Legalábbis ez volt az alap.

Ma viszont, amikor egy Z-generációs vagy egy millennial fiatal a „boomer” szót használja, ritkán gondol a történelmi háttérre. Sokkal inkább egy sztereotípiát idéz fel vele: a technológiában ügyetlen, túlságosan moralizáló, múltban ragadt, Facebookon aktív, de TikTokon értetlenül bámuló szülők és nagyszülők generációját, akik értetlenül néznek, ha a legújabb iPhone modellek, a multifunkciós nyomtatók vagy az internetes mémek világába csöppennek.

A „boomer” szitokszó lett — de vajon igazságos ez?

„OK boomer” — a digitális generációk válasza

A „boomer” szó a netes szlengben leginkább az „OK boomer” kifejezésen keresztül vált híressé.

Ez egy olyan, már-már mémes válasz, amit akkor szokás odavágni, ha valaki (általában egy idősebb ember) kioktató hangon magyarázza, hogyan „kellene” élni — például, hogy miért nem veszel inkább házat, ahelyett hogy avokádós pirítósra szórnád a pénzed.

Az „OK boomer” rövid, gúnyos, és egyúttal egyfajta generációs vállrándítás: „nem érdekel, amit mondasz, mert nem értesz hozzá”. Egyértelmű határvonalat húz a fiatalabb nemzedék és az idősebbek közé, és nem is mindig udvarias.

De van benne valami szomorú is: egy olyan világ visszhangja, ahol egyre kevésbé értjük meg egymást.

Míg a boomerek azt vallják, hogy kemény munkával és felelősségteljes döntésekkel előrébb lehet jutni, a mai fiatalabb generációk —a Z-k és az alfák— már egy olyan világban nőnek fel, ahol a klímaváltozás, az automatizáció, a lakhatási válság és a gazdasági bizonytalanság az alapélmény. Nem arról van szó, hogy a boomerek rosszak lennének — csak más körülmények között éltek.

A „boomer” szó így nem is annyira konkrét személyre, mint inkább egyfajta attitűdre utal: ha valaki „boomerül” viselkedik, akkor nem érti a mai problémákat.

Generációs különbségek és közös nyelv

A „boomer” szóhoz hasonló mémek gyakran ugyanannak a jelenségnek a tünetei: próbálkozunk megtalálni a helyünket egy olyan világban, amely egyre gyorsabban változik.

A fiatalabbak keresik:

• az önkifejezés formáit, és a digitális identitásukat,
• miközben az idősebbek próbálnak lépést tartani.

És közben ott a humor, a túlzás, a mémek, a rövid videók, a kommentek. Ezek lettek a közös nyelvünk.

Ha valaki tehát „boomer”, nem biztos, hogy öreg — lehet, hogy csak nem tudja, mit jelent a capybara vagy az NPC.

A lényeg: nem baj, ha nem értünk mindig mindent. A netes kultúra lényege éppen az, hogy játékos, szabadon értelmezhető, és mindenkinek ad valamit.